Szívszilánk

Vannak érzések, mik nem hagynak nyugodni.
Kérdések, melyekre választ nem találni.
Próbálok tengerében nem lesüllyedni.
De kérlek, segíts nekem innét kimászni!

Emlékszem a napra, mi beragyogta létem.
Felém jöttél, és nekem nem kellett kérnem.
Elég volt egy ölelés, többé nem féltem.
Úgy érzem, hogy akkor igazából éltem.

Vannak napok, mikor máig nem hiszem ezt.
Hogy itt voltál, s mindig volt, aki fedez.
Láttam, ahogy az ember szemet mereszt.
Te voltál az, baby, mi okoztuk ezt.

Minden szép volt, a nap is nekünk ragyogott.
Éjjel fűben fekve néztük a csillagot,
Mit nekem választottál, mint éji Napot.
Ez volt a legszebb, amit ember kaphatott.

Mindenünk megvolt, egy tökéletes világ.
Azt hittük, itt tényleg nem léteznek hibák.
Nem vettük észre, hogy az élet ránk kiált.
Földünk egy darabjából szakadékot vájt.

Kettéválasztott minket, mint nappalt, és éjt.
Nem láthattam többé szemedben azt a fényt.
Így múlt hát el minden, ami csak nekünk élt.
Nincs többé semmink, nem érzünk szenvedélyt.


Tudom, tudom... ezer éve nem jelentkeztem. Csak egyszerűen sose éreztem úgy, hogy sikerült valami olyat alkotnom, ami megéri a nyilvánosságot. Most viszont itt vagyok, és reményeim szerint nem ez lesz a befejező posztom sem. Maga a vers szerintem nem érdemel magyarázatot, de röviden összefoglalva azt akartam elmondani vele, hogy a sok rózsaszín miatt sem szabad elszakadni a valóságtól, mert egyszer minden véget ér. Remélem tényleg ez jött át. Vagy ha mégse, kérlek osszátok meg velem, ti hogyan értelmeznétek mindezt! Millió puszi: Nina P.

Kiút a sötétből

Szakadék szélén állsz, ott vagy egyedül.
Senki nem tudja, mit érzel legbelül.
Lenézel, hátrálsz, mint aki megszédül.
Fogalmad sincs, hogy döntesz majd legvégül.

Várok. Várom, hogy elfordulj a mélytől.
Kezem nyújtom, hogy védjelek a széltől.
Nézd, tévúton jársz, ezt mi mind jól tudjuk.
De nem fogsz véget vetni. Ezt nem hagyjuk!

Az eső után mindig kisüt a Nap.
A harc után jön egy könnyebb feladat.
Itt van sok jó barát, egyedül nem hagy,
Neked többé már nem árthat a téli fagy.

Nézz hát most ránk! Megtennéd ezt mivelünk?
Eldobnál mindent, hogy nélküled legyünk?
Édesem, az életben mindig van helyünk.
Megóvjuk egymást, hisz van kit szeretnünk.

Nyújtom kezemet, kapaszkodj hát belém!
Kérlek ne emelj újabb falat elém!
Nem kellenek a kövek, mit dobálsz felém.
Gyere ide hozzám, s láss végre belém!

Rájöhetnél: ketten majd kilábalunk.
Megoldunk mindent, hisz barátok vagyunk.
Egymást rosszban, bajban sohasem hagyunk.
Megoszthatjuk egymással minden bajunk.

Azt hiszem, mindenki érezte már úgy, hogy senki sincs mellette. Hogy az emberek összesúgnak a háta mögött, mindenki kineveti, és talán legjobb lenne véget vetni ennek az egésznek, és egyszerűen csak meghalni. Ez a vers nektek szól az ilyen időkre, hogy észrevegyétek, soha nem vagytok egyedül! Mindig van, aki a kezét nyújtja felétek, csak ki kell nyitnotok a szemetek, és meglátni. Soha ne adjátok fel! Megéri küzdeni. Én már csak tudom... Puszi mindenkinek, és kitartást: Nina

Álbarátok

Körbevesznek emberek, de senki nem ért meg.

Csak kapcsolatok, mik hazugok is lehetnek.

Itt nincs barátság, mellettem lenni egy érdek.

Mondd, kérlek, valóban ilyen volna az élet?



Nem vágyok oly' sokra, csak pár igaz barátra.

Aki, mikor gyűlnek a felhők, nem hagy hátra.

Akire támaszkodhatok, nem küld el másba.

Kinek barátságunk az élet áldása.



Kinevetnek, mikor ezeket sorolom.

Igen, talán nekem ez lehet a sorsom.

A tanácsokat bárkinek szívből osztom,

De a bánatom senkinek nem onthatom.



Körülöttem álltok ti, az álbarátok.

Néha azt gondolom, ez csak egy rossz átok.

Igen, néha van, hogy én is másnak ártok.

Egész életemben egy szerepet játszok.



Senki nem látja meg, mi bennem lakozik.

Nem figyelik a lányt, ki folyton hazudik.

Ki a világ elől bánatát elrejti.

Ki sose akart mást, csak szívből szeretni.



Mondd, tényleg ilyen vak lenne a nagyvilág?

Tényleg nem látják meg a jót, csak a hibát?

Komolyan nem létezik az igaz barát?

Senki nem figyeli a másikak szavát?



És ha valaki nem kér mindebből, mi lesz?

Ha megunod a színjátékot, mit tehetsz?

Hé, kérlek mondd, hogy bármikor kiléphetek!

Igaz barátot akarok. Szebb életet...

Sziasztok! Nos, ez lenne az első vers, amit megosztanék veletek. Igazából lehet, páran már ismertek engem Neon-ról, ott is van egy blogom(http://allmylife.blog.neon.hu/) csak az sajnos mostanában nem akar jó lenni, és sokat kínlódok vele. Szóval ezért hoztam létre ezt a blogot. Szóval, mit gondoltok? Mennyire érthető, jók a rímek, egyéb? Szerintetek van értelme foglalkoznom ezzel? Vagy inkább keressek más hobbit? Véleményeknek nagyon örülnék komiba, vagy ha úgy tartja kedvetek, ask-on is írhattok(http://ask.fm/NinaTorok) Puszi mindenkinek: Nina