Álbarátok

Körbevesznek emberek, de senki nem ért meg.

Csak kapcsolatok, mik hazugok is lehetnek.

Itt nincs barátság, mellettem lenni egy érdek.

Mondd, kérlek, valóban ilyen volna az élet?



Nem vágyok oly' sokra, csak pár igaz barátra.

Aki, mikor gyűlnek a felhők, nem hagy hátra.

Akire támaszkodhatok, nem küld el másba.

Kinek barátságunk az élet áldása.



Kinevetnek, mikor ezeket sorolom.

Igen, talán nekem ez lehet a sorsom.

A tanácsokat bárkinek szívből osztom,

De a bánatom senkinek nem onthatom.



Körülöttem álltok ti, az álbarátok.

Néha azt gondolom, ez csak egy rossz átok.

Igen, néha van, hogy én is másnak ártok.

Egész életemben egy szerepet játszok.



Senki nem látja meg, mi bennem lakozik.

Nem figyelik a lányt, ki folyton hazudik.

Ki a világ elől bánatát elrejti.

Ki sose akart mást, csak szívből szeretni.



Mondd, tényleg ilyen vak lenne a nagyvilág?

Tényleg nem látják meg a jót, csak a hibát?

Komolyan nem létezik az igaz barát?

Senki nem figyeli a másikak szavát?



És ha valaki nem kér mindebből, mi lesz?

Ha megunod a színjátékot, mit tehetsz?

Hé, kérlek mondd, hogy bármikor kiléphetek!

Igaz barátot akarok. Szebb életet...

Sziasztok! Nos, ez lenne az első vers, amit megosztanék veletek. Igazából lehet, páran már ismertek engem Neon-ról, ott is van egy blogom(http://allmylife.blog.neon.hu/) csak az sajnos mostanában nem akar jó lenni, és sokat kínlódok vele. Szóval ezért hoztam létre ezt a blogot. Szóval, mit gondoltok? Mennyire érthető, jók a rímek, egyéb? Szerintetek van értelme foglalkoznom ezzel? Vagy inkább keressek más hobbit? Véleményeknek nagyon örülnék komiba, vagy ha úgy tartja kedvetek, ask-on is írhattok(http://ask.fm/NinaTorok) Puszi mindenkinek: Nina